Egy nagy, ótvar módon terebélyes segget látok. Térkép nekem e háj. Saját seggem, éjféltájra így megduzzadt. Telibeszarnék egy vizilovat. Így, baziseggel ébredek álmomban. Kikotródok a lepratelep szélére, kicsit meglepődöm, hogy a mi a ráknak kell még álmomban is ilyen lepattant szarban lakni, majd kezet mosok egy frissen leölt zebra nyaki ütőeréből csordogáló vérrel.
Elindulok reggeliért. Egy fetrengő ember, olcsó apaprojekció fekszik szépen felokádva az asztalra. Megdézsmálom kicsit a rothadó tüdejét. Éhségem csillapítva, tettrekészen nézek az újabb nap elébe. Rákos, pincében tartott gyermekek rohangálnak körülöttem, s jókedvük önkéntelenül is rámragad. Nevetve perdülök táncra, leprás szutykokkal bújj bújj zöld ágat dalolunk. Mikor fáradok, egy vidám hatéves forma gyerek seggéből kitépek egy csomag kokaint, majd kis faszára szórva benyalom az egészet.
Selyemkendőket, finom szőlőket, puha melleket fantáziálok. De itt hideg van. Magamra kapom a kisnyugdíjasok hátbőréből varrt jégeralsómat, és elbiciklizem az Aréna Plázába. Bemegyek, besétálok a közepébe, a mozgólépcső orráig, s ott felszabadultan okádok mindenki arcára. A padlóra. A takarítókra. Apám féligemésztett tüdejét beleköpöm egy járókelő szájába.
Riadtan ébredek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.